Jussal a szép kis "megbeszélésünk" óta nem tárgyaltunk, nem keresett, és én sem őt. Talán jobb ez így, minden komolyabb gondolat nélkül. Az lett volna borzalmas, ha esetleg a jegyese lettem volna. De mivel nem így van, megspórolt magának egy gyűrűt, én pedig magamnak egy-két álmatlan éjszakát. Na jó, az utóbbi nem igaz, hisz gyűrű nélkül se jött álom a szememre. De minden erőmmel a továbblépésre koncentrálok. Nagyon remélem, hogy ez az utazás segíteni fog.
- Cica, indulunk! - szólít fel ENGEM Kim.
Kizökkent a magam elé bámulásomból, és azon gondolkozok, mióta lennék én macska? És miért pont az ő macskája?! Ha így fog viselkedni én tengerbe vetem magam!
***
Az út.. Nem ment simán. Háromszor hánytam el magam egy aranyos kis zacskóba. Kim pedig nem hogy segítene, jól kiröhögött. Éljen a barátság! A lényeg hogy már itt vagyok. Csak attól tartok, nehogy a hajóút is így menjen.
Justin nem hívott, nem üzent, SMS-t sem küldött, így eldöntöttem: akkor játszunk így! Nem leszek olyan lány aki mint egy pincsi kutya, szalad egy fiú után.
Tudom hogy hibás vagyok, amiért összevesztünk, de már megbántam, és ha nem hajlandó velem normálisan szót érteni, akkor ne várja a bocsánatkérést. Itt van ez a kisebb kirándulás, azt tervezem, hogy ez idő alatt szépen elfelejtem, majd visszamegyek, újabb állást keresek, magamra koncentrálok és lesz ami lesz. Egészen jól hangzik, nem?
- Heily, vonszold már magad gyorsabban! - utasít Kim.
- Azonnal...- motyogom. Éppen a kikötő felé igyekezünk, csakhogy nem vagyok hozzászokva a magassarkúhoz, így lassabban tipegek.
Teknősbéka gyorsasággal teperek a kikötőhöz, ahol Kimberly apukája, és az ő jelenlegi barátnője várnak minket. Pénzes pasas, így szinte hetente változtatja barátnőit.
- Apuuu! - visít Kim a hajóhoz érve.
- Kicsikém! Milyen volt az út?
- Egészen vicces, Heily mindent összehányt. - vigyorgott.
- Jó napot! - köszönök szégyellősen.
- Szia Heily, rég találkoztunk. Bemutatnám neked a barátnőmet, Ashleyt. Ash, ő Kim régi barátnője Heily.
- Örvendek! - vinnyog a szőke Ashley.
A cicababa Ashley húszas évei elején járhat, a barátja meg lassan az ötvent is ütheti. Az élet iróniája, ez a csekély korkülönbség, nemde?
Justin nem hívott, nem üzent, SMS-t sem küldött, így eldöntöttem: akkor játszunk így! Nem leszek olyan lány aki mint egy pincsi kutya, szalad egy fiú után.
Tudom hogy hibás vagyok, amiért összevesztünk, de már megbántam, és ha nem hajlandó velem normálisan szót érteni, akkor ne várja a bocsánatkérést. Itt van ez a kisebb kirándulás, azt tervezem, hogy ez idő alatt szépen elfelejtem, majd visszamegyek, újabb állást keresek, magamra koncentrálok és lesz ami lesz. Egészen jól hangzik, nem?
- Heily, vonszold már magad gyorsabban! - utasít Kim.
- Azonnal...- motyogom. Éppen a kikötő felé igyekezünk, csakhogy nem vagyok hozzászokva a magassarkúhoz, így lassabban tipegek.
Teknősbéka gyorsasággal teperek a kikötőhöz, ahol Kimberly apukája, és az ő jelenlegi barátnője várnak minket. Pénzes pasas, így szinte hetente változtatja barátnőit.
- Apuuu! - visít Kim a hajóhoz érve.
- Kicsikém! Milyen volt az út?
- Egészen vicces, Heily mindent összehányt. - vigyorgott.
- Jó napot! - köszönök szégyellősen.
- Szia Heily, rég találkoztunk. Bemutatnám neked a barátnőmet, Ashleyt. Ash, ő Kim régi barátnője Heily.
- Örvendek! - vinnyog a szőke Ashley.
A cicababa Ashley húszas évei elején járhat, a barátja meg lassan az ötvent is ütheti. Az élet iróniája, ez a csekély korkülönbség, nemde?
***
Kipakoltunk a kabinunkban, megismertem pár lebzselő gazdag figurát akik most a kaviárban turkálnak. Iszonyat puccos társaság. Viszont van pár fiatal, akik kiköpött szüleik: ficsúrok és cicalányok. Hogy fogok beilleszkedni ebbe a közösségbe? Hiába van álcám, én nem vagyok közéjük való. Valami olyasmi hogy a fekete bárány befesti a bundáját fehérre, csakhogy elvegyüljön, de attól még a lelke mélyén fekete marad. Eléggé furcsa hasonlat...De így érzem magam jelen pillanatban.
Kisétálok a hajó fedélzetére, s megtámaszkodok a korláton, ami vakító fehérre van festve. Bámulom a tájat, és nem tudok betelni a látvánnyal. Naplemente van, és csak egy-egy ártatlan bárányfelhő nyúlik végig az égbolton. Egy sziget sincs a látóhatáron belül, csak a végtelennek tűnő óceán. Le is fotózom az ezeréves telefonommal, holnap lerajzolom.
Tovább csodálom a környéket, mikor egyszer csak valaki megkopogtatja a hátam. Megfordulok, és egy furcsa kinézetű fiúval kerülök szembe.
- Miben segíthetek? - kérdem.
- Fidelj,, - mondja beszédhibásan. - Nem thudom felszedni azt a kisz dögöszt. Tudsz szegíteni?
- Nem is ismerlek... Viszont nézd! Ott van egy lány, aki tuti profi ebben, látszik a testtartásáról. Menj és kérdezd meg tőle, oké? - mondom mosolyogva.
- Ja, okész. Kössz a szegítszéget.
A furcsa fiú távozik, én pedig kikerekedett szemmel fordulok vissza a naplementéhez. Kis idő múlva szintén bökdös valaki. Most egy tündéri kislány.
- Jössz játszani? - néz rám angyalian a három év körül lévő picurka.
- Persze. Mi a neved?
- Lucy. És neked?
- Heily. És, hol vannak a szüleid Lucy?
- A kabinban, azt mondták, menjek játszani.
- Hát jó... - vágtam értetlen grimaszt. - Mit szeretnél játszani?
- Rajzoljunk!
- Szeretsz rajzolni? - mosolygok.
- Nagyon!
- Én is! Na, várj hozok papírt és ceruzát. Várj meg itt.
Leültetem Lucyt egy asztalhoz, majd elmegyek a kabinomba az ígért tárgyakért. Úgylátszik megtaláltam az egyetlen normális embert ezen a fedélzeten. Egy három év körüli kislányt...Te jó ég, hova keveredtem?!
- Jössz játszani? - néz rám angyalian a három év körül lévő picurka.
- Persze. Mi a neved?
- Lucy. És neked?
- Heily. És, hol vannak a szüleid Lucy?
- A kabinban, azt mondták, menjek játszani.
- Hát jó... - vágtam értetlen grimaszt. - Mit szeretnél játszani?
- Rajzoljunk!
- Szeretsz rajzolni? - mosolygok.
- Nagyon!
- Én is! Na, várj hozok papírt és ceruzát. Várj meg itt.
Leültetem Lucyt egy asztalhoz, majd elmegyek a kabinomba az ígért tárgyakért. Úgylátszik megtaláltam az egyetlen normális embert ezen a fedélzeten. Egy három év körüli kislányt...Te jó ég, hova keveredtem?!
