2. évad, 2. rész

A suliban ülve, félig a padon fekve próbálom memorizálni a matekanyagot..már amennyire az jelen pillanatban lehetséges. Tegnap fél hétkor ültem neki mindennek, volt éjfél mire befejeztem, szóval nem vagyok egy túl kipihent állapotomban.
Matekdoga, ami a következőt jelenti: a tanár kinyitja az ajtót, lapokkal a hóna alatt átsétál a termen miközben ezt mondja: "Na drágáim, egy pad egy ember, mindenki az ablak felőli oldalon helyezkedik el, saját számológépet használunk, ha puskát látok egyes. Megértettük? Akkor kezdhetjük is!" Persze, mi általában már így várjuk, ha tudjuk hogy dolgozatot írunk, de az igazság az, hogy monológja közben ránk se néz, nekünk meg nincs szívünk megszakítani ezt a gyönyörű hagyományt.
A számonkérés előtt még gyorsan befalok egy kis csokit, reménykedve, hogy az majd felébreszt és felfrissíti az agysejtjeimet. És ekkor bejön a tanár...

***

- Anya! Ez nagyon gáz volt! A gáznál is gázabb! El akarok költözni!

- Ugyan, Drágám. Nem olyan szörnyű, mint ahogy te azt hiszed...

- Gondolod??? - akadok ki - Csokis volt a szám és az arcom! Hogy szülhettél engem ilyen malacnak? Daniellel is szembenéztem, pont ilyenkor, mikor az egész arcomat beborítja a....szar.

- Eddig azt hittem az csoki volt... - kuncog anya

- Nem vagy vicces. - mondom kimérten

- Gloria, Kicsim. Csak nem gondolod, hogy Daniellnek ezen fog járni az agya, hogy "te jó ég, Gloria arca csokis volt!". Vannak ennél fontosabb dolgai is. Ha meg nincsenek...akkor az elég szomorú. 

- Talán igazad van. Meg amúgy se röhögjön ki. Ötös vagyok matekból, az osztály kitűnője, ő pedig majdnem bukásra áll... Nem tudom ki nevethetne kin.

- Tudom, hogy feldúlt vagy, de ne legyél gonosz. Inkább segíts neki, ha már így szenved a matekkal.

- Hogy segíthetnék neki? Még köszönni sem köszön. Én meg nem fogok hozzá szólni azok után, ami történt.

- Csak legyél segítőkész. - nyom egy puszit a fejemre, majd a konyhába viszi a mosatlan edényeket. - Valamit meg kéne beszélnünk. Van egy kis időd?

- Azt hiszem - nézek az órámra - Miről lenne szó?

- Tudom hogy lassan őszi szünet...

- Jövőhét szerdától legyek a nagyinál a szünetben. Minden évben ez van, nem is értem miért kéne megbeszélnünk?

- Azt hittem hisztizni fogsz, mint a tavaly.

- Akkor sem mentem vele semmire. Feladtam a harcot, anyu. - viszonozom a fej-puszit, majd felmegyek a szobámba leckét írni.

***

Káosszal a fejemben dőlök le a laptopommal az ágyamba. Mit gondolhat Daniell? Mennyire nézhet bénának? Mondjuk...emberszámba se vesz, mit törődnék én azzal.  Jaj, Gloria! Hagyd már ezt a témát, unalmas. Gondolj másra. Na. Nézzük. Pont itt egy kutyás videó! Ó, hogy milyen édes! Ha Daniellel összeházasodunk, nekünk is ilyen kutyánk lesz! Gloria! 
Lecsukom a laptopomat, leteszem a padlóra majd tombolok kicsit az ágyamon (párnámba szorított fejjel sikítok, miközben rúgkapálok mint egy őrült)
Megnyugszom...megnyugszom. Gondolj a holnapi napra. Bemész a suliba, meglátod Dan...nem. Tehát átléped az iskola küszöbét és mész órára. Elolvasod még egyszer az anyagot, rápillantasz a leckédre majd magabiztosan nyomogatod a telefont. A magabiztosság fontos, mert azt hallottam ez jön be Daniell...nek. Ez nem megy! Megkattantam! Saját magammal társalgok...
Kimászok az ágyamból és rápillantok az órára. Már fél tizenegy. Kimegyek és iszok még egy pohár kakaót, de nem segít. Átmegyek a nappaliba, magam köré tekerek egy pokrócot, újra kezembe veszem a bögrét, majd bekapcsolom a tévét. Mesék mennek, akciófilmek...végül kikötök a Nickelodeonon, ahol épp Spongyabob és Patrik buboréklufit fújkálnak. Halk, sikító hang töri meg a tévé monoton zaját. Szemeim kipattannak, majd Ben szobájába indulok el. Halkan kopogok kettőt s benyitok. Benjamin az ágyán ül és fejét fogja.
- Hé...minden oké? - kérdem miközben mellé ülök.
- Azt hiszem... nagyon rosszat álmodtam... - mered maga elé.
- Nyugi, csak egy álom volt. - ölelem meg - Épp Spongyabobot nézek. Kijössz velem?
- Aha. De..miért nem alszol?
- Lényegtelen. Na gyere!
Végül Benjamin és én a tévé előtt aludtunk el, egy takaróval és két bögrével a kezünkben. És persze úgy elaludtunk, hogy az ébresztőórára sem keltünk fel, tehát jól kezdődött egy őrült nap...