2016. június 12., vasárnap

2. évad, Prológus

- Gloria! Miért mindig rád kell várni?!
- Megyek már! Minek fújsz fel mindig mindent?
- Mert apád az öcséddel a kocsiban várnak legalább tíz perce! A nagyiék meg amúgy sem tűrik a késést.
Akkor legyen a tiéd az utolsó szó... gondolom magamban és inkább csak beülök a járműbe. Mellesleg Gloria Bieber vagyok, Justin és Heily lánya. Éppen a nagyiékhoz tartunk, anya szüleihez. Szeretek oda menni, kicsit kimozdulunk legalább ebből az ócska kisvárosból. A nagyszüleim messze laknak, egy gyönyörű kertvárosban és habár barátaim nincsenek is arra, legalább anyagiakban támogatnak, ha már ott vagyunk.
Van egy rosszcsont öcsém, Benjamin, aki most tíz éves. Hét év van köztünk, ami elég sok idő, de elvileg nem volt könnyű anyáék helyzete. Valahogy így szólt a sztori..:
- Drágám! - szóltam Justinnak, aki épp a konyhában tevékenykedett valamit - Nem gondolod, hogy...lassan itt lenne az ideje...tudod... hogy...
- Minek, Édesem? - néz rám értetlenkedve.
- Tudod, Sharon és Brandon már a második gyereküket várják, pedig csak három éve házasok - kezdek bele, ő meg az eget nézve sóhajt egyet - tudom hogy tartasz a gyerekvállalástól, de nem minden család válik szét. Figyelj. Már két éve házasok vagyunk. Ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Szeretném, ha végre családdá nőnénk ki magunkat.
- Hiszen már egy család vagyunk! Heily... Hidd el, hogy amint felkészültem egy gyerekre, lesz egy nekünk is. Sharon meg csak ne hencegjen, múltkor beszéltem Brandonnal és csak tudd, nincs oda az ötlettől... 
Bólintok. Kezdem feladni a dolgot. Már fél éve rágom a fülét ezzel. Nem leszünk már fiatalabbak és az idő repül. Ha lesz gyerekünk, még fel kell nevelnünk. 
- De hé! - ragad karon, mikor már elfordultam volna - Csak légy türelmes kérlek. Amúgy, kész a vacsi, bolognait csináltam. - mosolyog, majd tálalni kezd.
Nos igen, apánk nem akart minket túlzottan. Nem azért, mert nem szeretett volna gyereket, hanem mert félt, mivel őket is elhagyta az apja annak idején és tartott attól hogy ő is csődöt mondana. Hál' Istennek ez nem így lett. Végül apánk rászedte magát és jöttem én és magammal hoztam a kiadásokat, amiket nehezen lehet bírni egy ekkora településen, ahol szinte semmi munkalehetőség nincs. Ezért amíg fel nem cseperedtem egy kicsit vártak az öcsémmel, majd mikor hat éves koromban beköszöntött a karácsony...
- Justin! 
- A fánál vagyunk az én hercegnőmmel.
Anya mosolyogva jelent meg az ajtóban, majd lazán az ajtófélfának támaszkodott és onnan fürkészett minket.
- Na Csillagom - guggolt le hozzám apa - feltesszük a csúcsdíszt?
Fülig vigyorogva másztam a nyakába, két kis kezemben a hatalmasnak tűnt csillaggal, amit aztán apám segítségével illesztettem a helyére.
Reggelről anyáék ágyán ugrálva visítottam a karácsony örömétől, mire nem kaptam többet csak két szúrós tekintetet s néhány morgást. Végül kissé szomorkásabban kitáncoltam a nappaliba, ahol pár ajándékdoboz és a karácsonyfánk díszelgett büszkén. Nem kaptam sok mindent, nem volt miből ajándékot venni. Viszont amit kaptam, azok fontos dolgok voltak: egy pár meleg cipő, egy aranyos pulóver, néhány póló, egy labda és egy nagy maci. Mikor mindent kibontottam kissé elment a kedvem, hogy csak ennyi volt, de akkor a szüleim leültettek maguk elé és szelíden néztek rám. 
- Kicsi Glory. Szomorú vagy? 
- Iden... - nos, volt egy "kis" beszédhibám
- Miért vagy szomorú, Drágám?
- Mejt Angela mindig olyan szok mindent kap, én meg alig taptam valamit. Ki fog túfolni.
- Kicsim. Te most egy nagyobb ajándékot kapsz, mint Angela. Ugyanis megajándékozunk téged egy kis tesóval. Csak még várnod kell rá egy picit. Jó?
Ekkor felderült arccal öleltem meg anyáékat és attól a perctől kezdve minden nap elhangzott a kérdés: és mikor jön már az öcsi?
Hát igen, régen volt. Azóta átvettem az idegesítő tinédzser szerepét, akivel csak a baj van, de a szüleim valamiért így is tudnak szeretni.
A szomszéd teleülés iskolájába járok, ahova busszal ingázom általában. Hétvégente pedig jobb esetben bulizom valamelyik haveromnál, rosszabb esetben nagyszülőket látogatok, ahogy most is azt teszem.
Azt hiszem, valami ilyesmi a történetem, nekem Gloria (Elizabeth) Biebernek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése