17. rész

Ha van valaki aki ezt a blogot olvassa, annak elárulom: nincs sok hátra már ebből a blogból. Ez lenne az első amit befejeznék szívesen, és a legelején elterveztem, hogy 20 részből fog állni. (Max 20+1-ből és a +1 egy bónusz rész lesz)
Így lassan fel göngyölödik a történet :) Jó olvasást, a 17. részhez! :)

*2 és fél hét múlva*

Itthon, Justin nélkül, lassan 3 napja. Milyen? Borzalmas. 

Nem tudom, mihez kezdjek, tele vagyok számlákkal, de munkám nincs, teljesen üres a hűtő és alig mozdulok ki itthonról, mivel olyan hideg van, hogy meg lehet fagyni. 

A napjaimat Cameron bácsi szobájában töltöm, fekszem az ágyban, azon agyalok, hogy mi lesz ezután és hogy mi volt a múltban. Nem sokat alszom, valahogy nem jön rám az álom. Tegnap elmentem a kis üzletbe, ahol a számlámra írattam a vásárolt élelmiszereket. Mondhatjuk, nem vagyok formában.

Justinnal való kapcsolatom éledezni látszik, tegnap kaptam egy SMS-t, amiben ennyi állt:

"Élsz?"

Nem válaszoltam rá, azt gondolom ennél többet érdemlek.

Már délelőtt 11 óra van, és én még csak most szállok ki az ágyból. 

Épp nagyon egyszerű, vajas-párizsis szendvicset készítek magamnak, kócosan, köntösben és lefojt sminkkel, ami még a tegnapi "shoppingolásomból" maradt rajtam. Bekapcsolom a rádiót, hogy ne legyen olyan csend, zúgjon valami a háttérben.

A kedvenc számomat játsszák ezért teli torokból kezdek el énekelni. Persze pont ekkor csöngetnek. Kinyitom az ajtót, de csak a postás. Visszamegyek és folytatom előző tevékenységem, mikor megint csöngetnek. Biztos nem adott át valamit a postás... 

- Mit nem a...- nézek fel a barna szempárba. - Mond.

- Tehát élsz. 

- Nem sokáig, mert ha nem jössz be megfagyok. - invitálom be Justint a házba.

Ő be is jön, kabátját leveszi a sapkájával együtt, majd dörzsölni kezdi kezeit.

- Minek köszönhetem a látogatást?

- Eszembe jutottál... - válaszolja vállait megvonva.

- Örülök hogy három hét után hirtelen eszedbe jutok.

- Heily, ezt fejezd be. hisz még együtt vagyunk, nemde?

- Mi az hogy még együtt vagyunk?! - borul el az agyam - Három hétig nem is keresel, vagyis bocs kaptam egy "Élsz?" SMS-t amibe minden érzelmed benne van, és ezt csak azért, mert nehezen dolgoztam fel az egyik hozzám legközelebb álló ember halálát. Ezek után van pofád idejönni és kijelenteni hogy még együtt vagyunk?! Ne szórakozz kérlek... Eddig hol voltam?

- Fogalmam sincs...

- A tengeren, vagy óceánon vagy a bánom is én milyen kék vízen! Sok puccos gazdaggal enyelegtem, amíg neked épp nem jutok eszedbe. Justin, ne játszadozz velem!

- Megnyugodtál? - néz rám flegmán.

- Őszintén? Nem! Rohadtul nem.

- Mikor fogsz? 

- Bunkó... - hagyom őt a nappaliban, és visszatérek a konyhába.

Tovább kenem a szendvicsem, de tudom hol fog kikötni... Két lehetőség van: vagy Justin arcán, vagy a hűtőben, mert hogy ezek után nincs étvágyam az is biztos.

- Heily... - sétál Justin lassan a konyha felé - Figyelj. Ne haragudj, nagyon szemétláda módon kezdtem. De elmondhatom amiért jöttem?

Lassan lenyugszom, iszok egy pohár vizet, majd elé állok.

- Egy pillanat és jövök.

Felmegyek a fürdőbe és elrendezem magam, hogy ne úgy nézzek ki mint egy hajléktalan.

***

- Szóval... - kezd hozzá Justin - Szeretném veled újrakezdeni. És mielőtt belevágnál.. - szól bele a levegővételembe, s ezzel belém fojtja a szót - szeretném ha végighallgatnál. Hol kezdjem? Tudod, ez egész addig kerek volt, míg ide nem jöttem.  Nem akarok nyálas dumát nyomni, de lehet kénytelen leszek. Három hét hosszú, ha a saját anyádnak és haverjaidnak nyavalyogsz, hogy jaj most mit tegyél, de ennyi idő pont kellett, hogy egyáltalán eljöjjek ide, vagy hogy küldjek SMS-t. Gondolj rólam amit szeretnél, de szeretlek, és tudom hogy nagyon megbántottalak a múltkor, és a szarban hagytalak. Jóvá akarom tenni...

- És erre nekem mit kell mondani?

- Adsz nekem egy második esélyt?

Nagyon nagy gondolkodóba esek, de csak arra gondolok: nekem már rég elveszett a józan eszem, a másik meg hogy még mindig szeretem. Megérdemel egy utolsó esélyt ez a kapcsolat, akárhogy megbántott. Hiába esnék kétségbe, magamnak ártanék, mellesleg ezzel is csak magamnak ártanék.

- Egy utolsót. De ezt már ne szúrjuk el, oké? - nézek rá megnyugtatóan.

- Minden erőmmel azon leszek.- mosolyog el, majd három nap után először én is elmosolyodok.

***

Justinnal megbeszéltük, hogy most egy kis időre külön költözve maradunk, mindent elölről kezdünk. De azért marasztaltam a ma estére, hogy végre szórakozzunk egy kicsit, meséljük el egymásnak az ilyen hosszú idő közbeni történéseket. Mindent őszintén, gátlások nélkül. Azt mondta hoz át egy-két cuccot és visszajön, így most egyedül vagyok. Remélem menni fog ez az egész...