19. rész

Máris 19?! Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljutok idáig. Remélem tetszettek/tetszenek a részek. Kommentek hiányában írtam a blogot, ami talán kicsit zavart, de leginkább a saját magam szórakoztatására tettem mindezt. Persze, aki olvasta, nagyon örülök és köszönöm neki! :) Én ennél a résznél búcsúzkodom, a következőnél nem hiszem, hogy lesz lelki-erőm :D. Jó olvasást!


Mikor minden érzelem kiszabadul belőled, mint egy gennyes seb, és csak folyik belőled a bántás és fájdalom, az szörnyű. Viszont mikor már ott van melletted az, akit szeretsz és kisírhatod magad a vállán...az már megkönnyíti ezt az egészet.
Nos, igen. Justinnal ma tartottuk a lelkizős napot. Mindent elmondtunk egymásnak, persze az elején megegyeztünk, hogy nem vesszük magunkra, az már a múlt és a lényeg a jelen. Sokszor csaltak könnyeket a szemembe a régi emlékek. De nem csak az én szemem lett fátyolos, és egy részben (bármennyire is szemétség) ez megnyugtatott. Nem vagyok gyenge. Vagy ha az is vagyok, akkor nem csak én.
Mindezek végén jól megölelgettük egymást, és elhatároztuk, hogy ez nem volt jó játék, inkább többet ne játszunk ilyet.
Tél van, ennek következtében vérfagyasztó hideg, Márpedig ilyen időben "épp" nem volt kedvünk kimozdulni, inkább a jó meleg takaró és a forrócsoki mellett döntöttünk (véleményem szerint ez a legjobb elhatározás).
- Te.. - szólít meg Justin.
- Mondd.
- Én becéztelek téged valaha?
- Fogalmam sincs... Nem igazán emlékszem.
- Értem.. - gondolkozik. - És vágytál valaha arra hogy becézzelek?
- Mik ezek a kérdések Justin? - nevetek.
- Nem tudom, csak így eszembe jutott.
- Nos... Egy aranyos becenév elférne. De valami egyedi legyen ám!
- Akarsz valami állatka lenni? - néz pimasz mosollyal.
- Kösz, kihagyom. - ingatom fejem.
- Akkor még majd gondolkozok rajta.
Hát, kíváncsi leszek rá, az biztos.

***

Épp valami nagyon unalmas filmet bambulunk, mikor megcsörren a telefonom.

- Haló?

- Heily, kicsim! - szólít meg apa a vonal túloldaláról.

- Apa! De rég beszéltünk már.. Mi újság?

- Azért hívlak.. - hangjáról hallatszik, hogy egyáltalán nem figyel rám.

- Táncoló láma. - mondom a kagylóba.

- Mert arra gondoltunk anyáddal, hogy szívesen meglátogatnánk.

- Apa, figyelsz te rám?

- Na, mit gondolsz?

Meredten bámulok a készülékre, és valami elkezd fájni a bensőmben. Justin kikapja a kezemből a telefont.

- Jó napot! - szól bele.

- Kihez van szerencsém? - kérdi apa felháborodva.

- Justin vagyok, Heilynek hirtelen dolga akadt. Tudok segíteni valamiben?

- Ott laksz a lányommal?

- Perpillanat...

- Szuper! - vág közbe apa - A hétvégén lenéznénk.

- Várjuk önöket szeretettel.

- Rendben. Majd még keresem Heilyt. Szervusz.

- Viszont hallásra. - Justin kinyomja a telefont. - Apudék hétvégén itt lesznek. - jelenti ki, majd tovább nézi a filmet.

Ezt mit ne mondjak, elég gyorsan lerendezte.

***

Csupa nyálas, filmbe illő dolgot műveltünk Justinnal. Rájöttem: van egy teljesen bolond fiúm. (Aki iszonyat aranyos, kedves, vicces, szerethető...stb.) 

Ilyen például a sütés. Mindketten pizsinek szánt tréningben álltunk neki sütit csinálni. A szerelmes párok, amikor sütnek, megtréfálják egymást a liszttel. Csak hogy ne legyünk teljesen sablonosak, mi tojással csináltuk. Mire végeztünk, nekem beleszáradt a sárga valami a hajamba, Justinnak pedig beszívta a ruhája, plusz megdermedt tőle a haja.

Olyanok voltunk mint régen. És végre, csomó idő után, újra boldog voltam.

- Mit szólnál, ha visszaköltöznél? - kérdem.

- De, nem arról volt szó..

- Tudom, miről volt szó. - szakítom félbe - De fölöslegesnek tartom. Ha este itt hagysz... Fú. Ne tedd.

- Rendben. - mosolyodik el.- Őszintén szólva, eszemben se volt ma elmenni.

- Jófiú. - túrok bele, most már tojás mentes hajába.

Tehát Justin visszaköltözik. Megbeszéltük, hogy holnap hozzá is látunk átcuccolni, hogy hétvégére minden itt legyen.

Végre, végre, végre! Boldog vagyok. Ez az Heily! Valamit jól csináltál!