A bolt szombaton is nyitva van, csak délután egytől, hatig. Tehát a délig alvás opció kizárt. Helyette marad a délelőtt nyolc. Ami nekem tökéletesen megfelel.
A reggel így is majdnem ugyan úgy megy:
- feltápászkodom az ágyból
- átöltözök
- kávézok
- felébredek.
Innentől van a "változatos része".
Ma például ezek után kicsit rendbe szedem a házat, kimegyek a közértbe, megcsinálom a leckét, olvasok, eszek és megyek a melóba. Ez aztán a szabad idő!
***
Hétvégére valahogy mindig felgyülemlenek a vásárlók. Gondolom ekkor van az embereknek idejük. Nekem vasárnap lenne időm shoppingolni, csak hogy akkor a boltok nagy része zárva van. Így megy ez falu helyen.
Sok ember, kevés pihenés. Van, mikor már nem bírja a lábam, és hívom Ashtont segítségként. Perpillanat is ez van, így leülök az én kis aranyos műanyag székecskémre.
Miközben ketyeg a szabadidőm, a lábamat masszírozgatva gondolkozom.
Merre járhat most Kimberly? Kaviárt eszik egy jachton? Minden ujjára jut egy szépfiú? Hogy lehet valaki olyan gazdag?! És egy olyan pénzes ember, hogy lehet egy csóró lány legjobb barátnője? Legjobb..pff... Fel se hívott azóta...Milyen rég is volt már. Fel kéne keressem...
- Heily! Téged keresnek! - mondta Ash nekem dobva egy törülközőt.
- Kösz. - állok fel, és a pulthoz sietek. - Jó napot, miben segíthetek? - nézem mosolyogva a pultban lévő húsokat, majd felpillantok a vevőre, és az arcomon ragad a vigyor.
- Szia... Én azt hiszem egy adag...öm... kolbászért jöttem.
- Egy adag? Sajnálom, mi azt szálban mérjük. - mondom kedvesen a nyálcsorgatós fiúnak.
- Akkor az. - legyint egyet.
- És hány szál legyen? Melyikből?
- Abból. - mutat rá az egyikre. - Egy elég lesz. - mosolyog rám.
Levágom a kívánt mennyiséget, becsomagolom, árcédulázom és kérem a pénzt.
- Még valamit? - mosolygok, még mindig...
- Egy telefonszámot, ha kérhetek.
- Persze!
Justin mosolyogva előveszi a telefonját, és beírja az általam diktált számot. Ami nem az enyém volt, hanem Ashtoné. Hisz az ő hibája, hogy nem mondta, kiét is kéri.
- És egy nevet is kérhetek a számhoz?
- Laura Benett.
Mondom határozottan az új álnevem, ő pedig egy győztes vigyorral elhagyja az épületet. Én meg elnyelve a gonosz kacajt, inkább csak jót mosolygok, és kiszolgálom a következő vevőt.
***
- Csókolom, Cameron bácsi! Haza is jöttem!- lépek be húsokat tartalmazó szatyrokkal a kezemben. - Nézze csak mit hoztam!
- Szervusz, Heily! Na, mit hoztál? - nézelődik a házigazda. - Ó, hogy ebből holnap milyen jó pörkölt lesz! - nevetgél.
- Remélem is! Ha nem baj, most felmegyek a szobámba, el kell intéznem pár telefont.
- Csak nyugodtan.
Sietek az emeletre, azon belül pedig a szobámba. Először Kimet hívom, hátha felveszi.
Hiába hívtam kétszer is, nem vette fel, végül egy üzenetet hagytam a hangpostáján.
Szia, Kim! Eszembe jutottál ma a munkahelyemen, gondoltam felhívlak. Nem beszélek sokat, mert ez az izé sokba kerül nekem, a lényeg hogy hívj majd vissza...Szia!
Ezek után felhívom Ashtont is, hogy minden bizonnyal zaklatni fogják, és Laurát keresik majd.
***
Lefekvéshez készülődve még mindig Ashton stresszes hangján nevetek, amint arról panaszkodik, hogy őt valósággal zaklatják. Hiába mondja, hogy nincs nála semmilyen Benett, nem hisz neki, és már minimum hússzor kereste. És ezt fél órával ezelőtt beszéltük. Szegényt kicsit megsajnáltam, de tudom, hogy ezt még úgy is visszakapom, szóval nincs semmi probléma.
Holnapra átvállaltam a délelőtti műszakot, hogy időt tudjak tölteni Cameron bácsival. Azt hiszem kimegyünk majd a parkba. Nem tudom, hisz az még a jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése