2014. július 22., kedd

Prológus

Szép, őszi napra keltem a szobában ahol a fősuli közben lakom.
Albérlő vagyok Cameron bácsinál, családunk régi barátjánál. Szegény hamar megözvegyült, és teljesen egyedül maradt, gyerekei nincsenek, a felesége és az ő szülei is meghaltak. Egyedül egy nővére van, Elisa, csak sajnos ő elég messze lakik innen, Cameron bácsi meg nem igen tud utazgatni. Így felajánlotta, hogy szívesen nyújt fedelet a fejem felé az iskola idő alatt. Ingyenesen kínálta a lehetőséget, de ezt mégse fogadhattam el, így a legelső kézenfekvő munkát elcsíptem. Nem éppen nőhöz való, de ha fizetnek, akkor megteszi.
Mielőtt rosszra gondoltok, elmondom, hogy Joeynál dolgozom, az utca végén lévő hentesüzletben. Igen, aranyos kis sertés fejek mellett. Néha engem is elborzaszt, de hát csak hús, ami arra való, hogy megegyük.
Szóval a suli mellett egy hentesüzletben nyújtom a nyakam egészen délután hattól, este kilencig. Szabadidőm nincs, iskola után gyorsan megcsinálom a leckém, majd futok a boltba, ahonnan csak este szabadulok. Akkor még átnézem a tanulni valót, bepótolom amit kell, lemosom magamról a hús szagot, és megyek is aludni, hogy aztán reggel hatkor keljek, és kezdődjön minden elölről.
Anyáék mindig azt mondják, hogy próbáljam kiélvezni a fősulis éveimet, de így nehéz. Abban a börtönben szörnyű... Mindenki csak a hentes-csajnak hív, folyton kerülnek, mert magán iskola lévén eléggé elit, én pedig nem vagyok az. Hogy kerülök oda?
A szüleim azok. Nem, nem úsznak a pénzben, de azt mondták, hogy oda menjek, hisz jó nevű suli, ott van olyan szak, ami szeretnék lenni, és egyetlen gyermekük lévén persze állják a költségeket. Cameron bácsi amennyire tud ellát, de csak nem hagyhatom ugye, hogy a kis nyugdíjából engem is eltartson, neki is meg van a maga baja, így kerülök én elit suliba és hentesüzletbe.
Szabadidő hiányában persze barátom sincs, és ahogy elnézem még jó darabig nem is lesz.
Ez lennék én, Heily Benson, a kis mellékutcából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése