4. rész

Ahogy Garfield, én se szeretem a hétfőket. Valójában egészen hasonlítok arra a dagadt cicára. Szeretek lustálkodni és enni, hétfő helyett két vasárnapot tartanék... Egyedül Ubult nem bántanám.
Cameron bácsi ismét a konyhában. Kezdek aggódni érte.
- Jó reggelt! Csak nem megint rosszul van? - kérdezem.
- Csak egy kicsit, de mindjárt jobb lesz.
- Cameron bácsi, én kezdek aggódni. Délután elkísérem az orvoshoz, rendben?
- Nem munkában leszel? - néz rám.
- Majd elkérőzöm Joeytól. Meg fogja érteni.
Ezt még megbeszélem a ház urával, majd megreggelizem és már indulok is a börtönbe, amit sulinak hívnak.
Mire oda érek már csomóan vannak az iskola előtt, csoportokat alkotva nevetnek, beszélgetnek. Én pedig Dianahoz megyek beszélgetni egy kicsit. Ő is egy olyannyira kirekesztett mint én.

***

Mielőtt hazamegyek, elszaladok Joehoz, és elkéredzkedek a délutánra. Belemegy, és jobbulást kíván Cameron bácsinak. Rendes főnök, megértő. 

Belépek a házba és köszönök.

- Na, hogy tetszik lenni?

- Nem akar javulni a helyzet...

- Ezt sajnálattal hallom, akkor a látogatás a dokinál nem maradhat el. 

- Rábeszéltél még a délelőtt... - mosolyog kedvesen.

- Amúgy Joey jobbulást kíván. Már voltam nála, kikértem ezt a napot.

Lezuhanyozok, veszek magamra egy rendesnek mondható göncöt és már otthon se vagyunk.

***

Amíg az orvosi rendelő előterében várakozunk, kapok egy SMS-t. 

Hello Heily!

Sajnos ma nem tudok elmenni a boltba, mert nem vagyok otthon, de ha eltennéd az adagomat, akkor azt megköszönném! :D 

By: Jus 

Mosolyogva olvasom a sorokat majd gyorsan vissza is pötyögök:

Intézkedni fogok az érdekedben, de ma nem vagyok bent, mert Cam bácsit hoztam orvoshoz. Érezd jól magad nem otthon! :) 

Bye: Benett...ja nem: Benson! :D

Hamar kapok választ is, bár nem kérdeztem semmit.

De azért minden rendben vele? :o Vagy csak rutin vizsgálat? Majd írj! Ja, és jobbulást neki, bármi van. Köszi, jól fogom :D

Justin.

Gondolom majd visszaírok ha már többet tudok. 

- Következő! - szól az asszisztens az ajtóból.

Cameron bácsi a következő, így lassan becsoszog, én pedig a gondolataimmal maradok. 

Heily Benson! Eszedbe ne jusson beleszeretni ebbe a gyerekbe, mert nagyon meg fogod járni! Tekints rá barátként, az a legbiztosabb, aztán jön aminek jönnie kell...

Mi lehet Kimberlyvel? Hogy jutott ő most eszembe? Mindegy... Miért nem hív vissza? Ilyen gyorsan eldobott volna, amiatt ami történt? Csak nem haragtartó annyira... De akkor miért nem keres?

Bambulásomat Cameron bácsi töri meg.

- Minden rendben? - kérdezi. 

- Persze, és magával?

- Túlélem. Adtak gyógyszert, azt mondják egy-két hét és kutya bajom se lesz. Addig is meg nézd a jó oldalát, együtt reggelizünk.

***

Este van, nyolc óra. Még olvasok az ágyamban, de lassan megyek aludni.

Összecsukom a könyvem, negyed kilenc van, itt az ideje a szundinak. Becsukom a szemem, erre megszólal a telefon. Fénye betölti a szobát, így könnyen megtalálom az asztalomon.

- Haló? - motyogom fáradtan.

- És ha nem ló? 

- Akkor... szamár? 

- Legközelebb így vedd fel. Amúgy felkeltettelek? - kérdezi Justin.

- Majdnem aludtam, így legközelebb kicsit később hívj fel, hátha sikerül felkelteni.

- Bocsi, nem tudtalak előbb hívni. Nem írtál hogy mi van Cameron bácsival.

Elcsoszogok az ágyamhoz, leülök, betakarom a lábam és válaszolok.

- Gyógyszert adtak neki, nagy baj nincs, jobban lesz.

- Ennek örülök. Tettél félre nekem abból a kolbászból? - kérdezi komoly hanggal.

- Persze. Félsz hogy elfogy?

- Rettegek a gondolattól is..

Justinnal beszélgettünk jó másfél órát. Persze úgy, hogy tizenöt percenként letettük és a másik visszahívta, hogy egységesen fogyjon a pénzünk. Ebből következik, hogy a kártyám le is merült, tölthetem újra. Azt hiszem erről a sok telefonálgatásról le kéne szoknom.