- To much love will kill youuu... - hangzik a számból.
- Neked is jó reggelt, Heily. - motyogja a mögöttem álló Cameron bácsi.
- Ó, elnézést, ne tessék haragudni! Csak...valahogy olyan jókedvem van. - vigyorgok ezerrel.
- Semmi baj. Nem csak a hangodra, hanem a fejfájásra is ébredtem..
- Megint rosszul érzi magát? - kezdek aggódni.
- Mondjuk úgy, voltam már jobban is. - mosolyog biztatóan.
- Elmenjünk megint a doktorhoz?
- Újat nem tud mondani. Említette, hogy lesznek visszaesések. Inkább mesélj, milyen volt az este?
Mindent elmesélek Cameron bácsinak, aki azt mondja, hogy szívből örül és gratulál.
Közben pedig kapok egy SMS-t.
Tudom, hogy nem tudsz visszaírni, de... Nem akartalak megzsarolni az este. Csak örülnék az igennek..Remélem megérted. Ma elvinnélek a városban lévő vidámparkba. Nincs messze...A boltban találkozunk! Ja, és tudod... a kolbász...anya szerint már kicsit tele van vele a hűtő, így nem vehetek többet :'(. By: Jus.
Nem tudtam ellenállni, felhívtam (Cam bácsi engedélyével) vezetékesről.
- Haló, tessék?- szólal meg az oldal túlsó végéről.
- És ha nem ló?
- Hmm.. Szamár, nesze?
- Tökéletes! - nevetem el magam. - Vezetékesről hívlak, így sietek. Ha lett volna pénz a kártyámon, akkor se írtam volna vissza. - mondom szégyenlősen.
- Ó..oké. - neveti el magát.
- Figyelj, pénteken és csütörtökön nem kell suliba menni, mert igazgatói szünet lesz..Elmegy a családjával kirándulni. Ha gondolod...
-Remek ötlet. Erről még beszélünk, csak most épp sietek mert anyuval vásárolunk.
- Akkor a boltban.
- Oké, szia Hey. Jó tanulást.
- Köszi, szia.
Most már biztos, hogy kába leszek a suliban.
***
Hazaérve nem vágtam le magam a fotelbe, a táskámat se dobtam le, hanem felakasztottam egy fogasra, a kabátommal együtt, és kulturált ember módjára (!) leültem mosolyogva Cam bácsi elé, a kis fotelbe.
- Hogy tetszik lenni? - kérdezem.
- Köszönöm, meg vagyok. És te? Kissé megváltoztál.
- Remekül.. Talán egy kicsit. - nevetek. - Hozhatok valamit inni?
- Egy pohár víz jól esne.
- Akkor már hozom is.
Odaviszem Cameron bácsinak a vizét, utána pedig felszaladok, hogy megcsinálhassam a leckém, és utána az összes tankönyvet berakjak a fiókomba. Hadd pihenjen négy napig.
***
- Szia Joey! - lépek be a boltba.
- Heily! Pont jó, hogy jössz! Beállnál a helyemre, míg kihozom a farhátakat?
- Persze, menj csak.
- Köszi. - mondja, miközben felveszem a köpenyem, és beállok a pult mögé.
Innen nem látok ki az ablakra. Két pult van. Ahogy bejössz az ajtón, rögtön jobbra, az ablak mellett. És jóval hátrébb, az ajtóval szemben, a raktár előtt. Így most nem nézhetem a járókelőket, és nem figyelhetem, mikor is jön Justin.
Betér egykét vásárló, amíg Joe a farhátakkal bajlódik, de nagy mozgás nincs, így nyugodtan tudok gondolkozni.
Kimberly egyáltalán nem keres. El is felejthetett engem nagy jólétében. Nem csodálom, én se szívesen barátkoznék magammal a helyében. De legalább megmagyarázhatnám. Mert nyomós indokom van: nem az én hibám volt. Csak ő elment, itt hagyott, és már a telefont se veszi fel. Életjelet se kapok felőle, és ez nagyon fáj.
Anyuékat se keresem pár napja. Így észreveszem: ők se érdeklődnek felőlem. A pénzt rendszeresen utalják a számlára a fősuli miatt, de más semmi. Szintén fáj, hisz fontosak nekem.
De itt van nekem Cameron bácsi, aki mindenben segít és támogat. Apa, ha tudná, hogy lett egy barátom először pezsgőt, majd puskát rántana. Anya pedig mosolyogva közölné: gratulálok szívem. Megszoktam már Cam bácsi érdeklődését, figyelmét. Hisz unokái és gyerekei nincsenek, illetve én vagyok az úgymond fogadott unokája. Nekem jár a nyalóka, a cukor, a fagyi, és az a rengeteg szeretet.
Meg persze most már az életem része lett egy figyelmes, szeretetre méltó mókamester. Mi lenne ez, ha nem egy álom?
Az oké, hogy nem úszok a pénzben, egy eldugott falucskában élek, és még gépem sincs, csak egy mobilom. De valahogy mégis... Teljesen elégedett vagyok azzal, amim van.
-Kisasszony! - mondja hangosan az előttem álló, harmincas férfi.
- Ömm.. Elnézést. Mit adhatok?
- Öt vissza nem térő percet! Mindjárt elkésem, pedig csak egy kis húsért jöttem...
- Kérem, ne haragudjon. Milyen húst adhatok?
Vissza kell térnem a valóságba, mert az álomvilágba nem maradhatok!
***
Hazafelé menet feltöltöm a kártyám, és már tárcsázom is Justint.
- Szamár, nesze? - szólal meg.
- Öm, jó napot! - torzítom el a hangom. - Megtaláltam ezt a telefont a szomszéd utcában, és a tulajdonosát keresem.
- Basszus.. - motyogja - Rendben, hozza csak az én címemre, majd visszaadom neki. Megírom SMS-be, hogy hova.
- Oké Justin, akkor megyek is. - mondom most már a rendes hangomon.
- Heily, a frászt hoztad rám! - neveti el magát. - Melyik elmebeteg szól bele a telefonba, hogy "szamár, nesze"?
- Te..
Még beszélek vele fél percet, hogy miért nem jött be a boltba, és megbeszélem vele, hogy majd holnap elmehetünk a vidámparkba, de most már eléggé fáradt lennék hozzá, és amúgy is késő van.
- Ha szeretnél átjöhetsz, Cameron bácsival szívesen látunk.
- Oké, akkor tíz perc és ott vagyok.
- Szuper. - nyomom ki a telefont.
Belépek a házba, leteszem a húsos szatyrokat, és a lépcsőről kiabálok vissza Cam bácsinak, hogy Justin átjön vacsorára, így felmegyek készülődni.
Lezuhanyozok, veszek egy normális ruhát, rendbe hozom a szobám, és már csöngetnek is. A tíz percből húsz lett, így készülhettem el.
Lerohanok a lépcsőn, és kinyitom az ajtót. Közben Cameron bácsi hangját hallom, hogy öt perc és kész a kaja.
- Szia! - mondom Justinnak.
- Szia.. - néz végig rajtam, majd nyom egy puszit az arcomra, amitől én fülig elpirulok.
- Gyere beljebb. - hívom be, miközben elfordítom a fejem, ne lássa rajta a pírt.
Ő csak nevet ezen, majd bejön a házba.
- Jó estét! - köszön Cam bácsinak.
- Szervusz, Justin! - ráznak kezet. - Hogy vagy?
- Köszönöm, jól. És ön?
- Meg vagyok. Még öt perc és kész a vacsora, addig megterítenétek? - néz rám.
- Persze.
Jussal sürgünk-forgunk a konyhában, így hamar kész vagyunk, és már tálalhatunk is.
Vacsora után Cameron bácsi elköszön, és felmegy aludni, én pedig nekilátok a mosogatásnak.
- Nem furcsa, hogy egy idegennel laksz? - kérdi Justin.
- Cam bácsi nem idegen. A családunk régi barátja, aki felajánlotta, hogy lakjak nála a suli alatt. Nyári szünetben hazamegyek másfél hónapra, majd visszajövök, téli szünetben pedig a családom jön ide. És amúgy, nem csak közeli barát, hanem a harmadik nagyapám. A vér szerintiek már elhunytak, így ő maradt nekem nagyapának.
- Hm, részvétem. Jó, hogy így fogod fel. De nem hiányzik a családod?
- Dehogynem. Az elején sokszor volt honvágyam, néha még most is van, de jó nekem itt. Már nincs sok a suliból, és akkor el kell innen is költöznöm, hacsak nem akarok majd a nagyvárosokba utazgatni. Neked nincs már suli?
- Magántanuló vagyok. - hajtja le a fejét. - A tanárok szívóztak velem, a diákok se bírtak..Így anya jobbnak látta, ha inkább vele folytatom tanulmányaimat. És tök jól megvagyunk.
- Sajnálom..
- Én nem. - mosolyog rám, majd megölel, homlokát pedig az enyémnek támasztja. - Szép a szemed. Most épp egybeolvadt a kettő. - neveti el magát, ahogy én is, majd ajkait az enyémre tapasztja.
Hosszú szájra puszi lett belőle, én pedig az örömtől képes lettem volna lefutni a maratont.
- Nincs kedved itt aludni? - kérdezem.
- De, köszi. Szólok anyának.
- Oké.
***
Justinnal az én kis egyszemélyes ágyamon nyomorgunk, és azon nevetünk, milyen jó heringeset játszani. Végül aztán megtaláljuk a helyünket.
- Neked kiskorodban mi volt a legnagyobb álmod? - kérdezi spontán.
- Hogy állatorvos legyek és találkozhassak egy sellővel..
- És teljesült? - néz rám.
- Nem! - mondom hitetlenkedve. - És neked mi volt?
- Hogy legyen egy hercegnőm..meg egy gumicukor erődítmény.
- És teljesült? - kérdem.
- Az egyik..
- Hogy tudtál megépíteni egy erődítményt gumicukorból?! - nevetem el magam.
- Ki mondta, hogy az teljesült? - mosolyog rám.
- Nem értem...
- Értetlen királylány. -ízlelgeti a szavakat.- Ez tetszik.
És leesett. Az első teljesült... és én vagyok az ő "hercegnője". Na, de hol a tiarám?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése