Halkan benyitok, bedugom a fejem az ajtón. Cam bácsi a hátára fekve, csendesen szuszog. Majd hangosan horkant egyet. Mosolygok egyet rajta, és letáncikálok a lépcsőn. Ma kifejezetten jókedvem van. Nem érdekel, hogy mi vár rám a suliban, hányan fognak belém kötni. Valahogy úgy fogom fel, hogy "Jé, ennyien piszkálnak? Híres vagyok!"
Jó kedvvel hozzáállni az élethez, valahogy olyan pozitív vonalat sző a napomba. És csak sejteni tudom miért, alig várom már, hogy bemenjek dolgozni. A kis szívem meghülyült, és már az agyamat is befolyásolja. Este például Justinnal álmodtam. Elég furcsa volt, mert már volt egy kisfiunk, aki meghallgatta a pocakomban lévő újabb kisbabát. Nagyon tüneményes volt. Jaj! Nem akarok ilyen lenni!
***
Fáradtan rogytam le Cameron bácsi elé a fotelbe. Még a suliban is mosolyogtam, mindenki hülyének nézett. De szokás szerint nem érdekelt.
- Csak nem szerelmes valaki? - kérdezi Cameron bácsi, az újság mögül.
- Öm.. Hogy tetszik érteni? - túrok bele a hajamba.
- Vigyorogsz, mint a tejbe tök, és mikor hazajössz, általában nem táncolsz, hanem sétálsz. Tehát, hogy alakulnak a dolgok Justinnal?
Ezért a kérdéséért nem tartom bunkónak Cameron bácsit, mert ő olyan mint a 3. nagyapám. Szinte mindent megosztok vele, újat nem tudok mondani neki.
- Tegnap elég sokat beszélgettünk, mivel felhívott telefonon. Szerintem csak barátkozni akar, csak én túl bolond vagyok, és azt hiszem belezúgtam...
- Ne add fel, drágám. Sok minden megtörténhet még. Justin rendes gyerek, én nagyon örülnék nektek. - kacsint rám, én pedig zavaromban elmosolyodok.
***
A hentes pult mögött állva, folyton az ablakon át bámulom az embereket. De őt sehol sem látom.
Lehet ma nem is jön be. Miért is jönne? Hisz csak egy barátja vagyok. De...Azért jó lenne ha beugorna. Joeynak szóltam, hogy tegyen el abból a kolbászból egy szálat, csak hogy megnevettessem.
A gondolkozásomból egy kéz ébreszt fel, ami előttem integet.
- Min gondolkozol annyira? - nevet fel.
- Lényegtelen. - válaszolom szélesen mosolyogva.
- Van még az én kedvenc árucikkemből? - húzza fel az egyik szemöldökét, komoly arcot vágva.
- Félretettem neked.
- Meghálálom. - mosolyodik el Justin.
- Hogyan?
- Hmm... meghívlak hozzánk vacsorázni. Ma estére. Eljönnél?
- Csak este kilenckor szabadulok... - húzom el a számat. - De amúgy szívesen mennék...
Justin bólint egyet, majd Joeyhoz sétál. Teljesen letaglózva állok a pult mögött. Ő pedig mosolyogva sétál vissza.
- Nyolckor elmehetsz, kilencre ott vagyok érted - kacsint egyet rám, majd kisétál az üzletből.
Ezek után ne legyek szerelmes? Akkor mi legyek? Ellenszenves? Miért ilyen kedves hozzám? Heily Benson! Ne olvadozz itt nekem! Elhívott vacsorázni. És? Nyugodj le, kezeld barátként. Megmondtam, hogy majd kialakul!
Szólal meg egy hang a fejemben. És teljesen igaza van.
***
- Csókolom! - lépek be az ajtón.
- Szervusz. Hogy-hogy nyolckor? - néz rám Cameron bácsi.
- Justin elkért, kilencre értem jön, és elvisz hozzájuk vacsorázni. Ugye nem lenne baj?
- Drágám, hogy lehetne ez nekem baj? Inkább gyere, és meséld el az egészet.
- Rendben, csak előtte még elkészülök.
Gyorsan elkészültem, nem öltöztem ki. Lesietek Cam bácsihoz, és mindent elmesélek neki, egy csöpp színezés nélkül. Még is fülig érő vigyorral néz rám.
Mikor befejezem, ránézek az órára és tudatosul bennem: még csak háromnegyed kilenc. Sóhajtok egyet, mire csöngetnek.
- Kinyitom. - ugrok fel, de Cameron bácsi közbeszól.
- Várj, inkább én. Megnézzük mennyire úriember.
Cam bácsi lassan kitotyog az ajtóig, én pedig hallgatózni kezdek.
- Ó, szervusz Justin. Minek köszönhetjük a látogatásod?
- Jó estét. El szeretném vinni Heilyt hozzánk vacsorára, persze ha csak ön is benne van. Időben hazahoznám, és jó helyre vinném. Az anyukám és a két kistestvérem vár minket.
- Menjetek nyugodtan.
Hallom Cam bácsi hangját, majd lépteket a nappali felé. Gyorsan úgy teszek, mintha nem hallottam volna semmit.
- Szia, Jus. - ölelem meg.
- Heily! De csinos vagy ma este!
- Miért amúgy nem szoktam az lenni? Tudod, a hentes köpenyben, nyakig véresen? - kérdezem "sértődötten"
- Akkor vagy a legcsinosabb. - kacsint rám.
Elköszönünk Cameron bácsitól, majd beülünk a kocsijába.
- Sexit akartam mondani a hentes cuccra, csak féltem Cam bácsi reakciójától. - mondja tök komolyan, én pedig elnevetem magam.
>Folytatás a 6. részben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése