Justin morogni kezd, és a takarót a fejére húzza, én pedig kómásan keresem az ébresztő kinyomó gombját. De persze, Heily Bensonnak nem megy ilyen könnyen! Sehogy se sikerül kinyomni az elektromos készüléket.
- Add már ide! - morogja Justin, én pedig a kezébe nyomom.
Ő nem vacakol a gombokkal, egyszerűen kiszedi az elemet, mire a kis óra elhallgat.
- Bocsi... - mondom zavartan, és visszadőlök az ágyba.
- Nem baj, csak légyszíves ne játsszuk ezt többször...Oké?
- Oké...Legközelebb a kajaszagra ébredsz, mert reggelit készítek majd a konyhában. Megfelel?
- Tökéletes lesz. Most viszont aludjunk még...
Justin alig két perc alatt visszatér az álmok világába, én pedig nézem a plafont, és gondolkozom.
Hogy találhatott rám egy ilyen helyes pasi? És miért pont engem választott? Annyi szép csajt megkaphatna. Ha Kim itt lenne, biztos őt választotta volna. Ilyen szempontból jó, hogy nincs itt. Más szögből véve viszont nagyon hiányzik. Fel kéne hívjam, de hiába zaklatnám, úgyse venné fel. Oké, hogy kiakadt, de mielőtt elment, megbeszélhettük volna! Annyira sajnálom, hogy így elszúrtam ezt a kapcsolatot. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe... Na jó. Nem érdekel, ha nem veszi fel, én teljes erőbedobással keresni fogom. És az se izgat, hogy ez mivel jár. Ő a fogadott nővérem, és nem hagyom veszni.
Miközben vaskerékként forogtak a gondolataim, lesétáltam hangtalanul a lépcsőn és elkezdtem reggelit csinálni, hogy kiengeszteljem Justint. Tojásrántottát készítek, az még nem okoz gondot.
Szokásos kávémat készítem, mikor lépteket hallok a lépcső felől.
- Jó reggelt kicsim. Most van az a reggel? - néz rám kómás mosollyal.
- Igen. Megfelel? - mutatok a tányérokra.
- Tökéletes. - puszilja meg a fejem búbját, majd leül egy székre. - Mit kotyvasztasz abban a bögrében? - vág fura grimaszt.
- Kávét főztem. Minden reggel megiszom.
- Annyit?! És még nem kaptál szívrohamot? Na add csak ide! - kiveszi a bögrét a kezemből, és annak tartamát beleönti a kagylóba.
- Azt még megittam volna... - szomorodok el.
- Ehelyett a lötty helyett, igyál mondjuk tejet. Vagy vizet.
- De ez ébreszt fel. - nyávogok neki.
- Vegyél egy zuhanyt. Hidd el, ez nem egészséges..és ekkora mértékben pláne nem. - néz rám komolyan. - A nagymamám szívinfarktusban halt meg. A kávé, a stressz, a gondok mind-mind közre játszottak.
- Sajnálom..
- Én is, de már tovább léptem. Viszont nem hagyom, hogy ez a szar téged is elvegyen tőlem. - mondja és megölel.
Komolyan, mit eszik rajtam? Gondoskodó, kedves, vicces, jó szándékú... És pont rám talál? Mondtam már, hogy egy álomban élek?
***
Justinnal a vidámparkban vagyunk. Cameron bácsinak hagytam üzenetet, telefonszámot (kettőt is), ha baj lenne, nyugodtan hívjon.
- Tudod, van egy oldalam, amit úgy hívok: "nagy gyerek". - kezdek vallani neki.
- Tényleg? Nem nézem ki belőled...
- Ohó, majd meglátod. A vidámparkokban kibújik belőlem a kislány, aki egy tinédzser testébe szorult.
- Kezdjek félni? - húzza össze a szemöldökét.
- Inkább rettegj. Csak attól félek, ha meglátod ezt az énem, sikítva elszaladsz és szakítasz velem. - nézek rá boci szemekkel.
- Megígérem, nem fogok. Ha kibírom az "anyám menstruál, és a húgom hisztizik" kombinációt, akkor szerintem ezt kisujjal lenyomom.
Nevetésben törünk ki, én pedig megnyugodok. Neki magamat adhatom.
Leülünk egy padra egy papírzacskós popcornnal és vattacukorral a kezünkben, és beszélgetni kezdünk.
- Mesélj magadról, alig ismerlek. - biztatom.
- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre ami fontos, és ami nem az.
- Oké. Kiskoromban mindig is autószerelő akartam lenni, és általános után világgá akartam menni, mikor megtudtam, hogy a szüleim elválnak. Jazzy és Jackson a féltestvéreim, apa részéről. Sokat vannak nálunk, mert anya és én is nagyon szeretjük őket. Hatalmas tiszteletem az anyámnak, mivel úgy tekint rájuk, mintha a sajátjai lennének. A lényeg, hogy végül nem mentem világgá, csak a nagyimékig, ahol aztán két éjszakát töltöttem. Anyáék tudták, hogy ott vagyok, csak hagyták, hogy megemésszem a dolgot. Mikor elkezdődött a középsuli nagyon visszahúzódó voltam, és ezért mindenki került engem. Képzelheted az érzést, mikor elmész bulizni, leülsz a kanapéra, és körülötted mindenki csókolózik, te pedig magad elé nézel és azon agyalsz, hogy lehetsz ilyen kretén. Na mindegy. A fősuli idejére már összeszedtem magam, de ott meg az volt a baj. Így lettem én magántanuló kretén gyerek, akinek eddig egy barátnője se volt.
Mikor ezt elmesélte, az érzések csak úgy tomboltak bennem. Egy ilyen rendes fiút így kiközösíteni, esélyek nélkül ellökni?! Egyszerre volt bennem düh, sajnálat és hatalmas nagy szeretet.
Gondolkozás nélkül megölelem. Nem érdekel a popcorn a kezében, sem a vattacukordarabok a hajamban. (Elég disznó módjára eszek mikor ideges vagyok).
Ő pedig visszaölel.
- Most te jössz. -mondja.
- Oké.. Nos én kiskoromban kész hercegnőként viselkedtem. Elég nagy váltás nem? A hercegnő hentes köpenyben. lényegtelen. Állatokat akartam gyógyítani, és ezzel kivívni az emberek tiszteletét, az akkori barátnőmmel Cannadyvel. A suliban már csak egy barátnőm volt mindössze, Kimberly. Vele osztottam meg mindent, úgy ismertük egymást mint a tenyerünket. Sülve-főve együtt voltunk, már az általánostól kezdve. Nagyon sok mindenben hasonlítottunk, de különbségek is akadtak. A szüleim nagyon szeretnek engem, csak már akkor se bírták nagyon kimutatni, amiért én nem is haragszom. A legtöbb szeretet a nagyszüleimtől és Kimberly szüleitől kaptam meg, így hatalmas veszteség volt elveszítenem a nagypapámat, majd rá egy évre a mamámat is. De, a legjobb barátnőm mindig ott volt mellettem. Ezek után jöttek a bajok: a középiskola. Kimért minden fiú oda és vissza volt, és engem a jó csaj csatlósának hívtak. Az utolsó évünkben Kimnek egy elég komoly kapcsolata lett, a fiú el akarta őt jegyezni. Csakhogy jött egy hatalmas buli, amire engem is meghívtak. Az a fiú, Josh nagyon berúgott, egyáltalán nem volt magánál. És jött egy filmbe illő jelenet, mikor az "álompasi" a csaj legjobb barátnőjét találja megcsókolni, és történetes a csaj akkor jelenik meg. Kim teljesem kiakadt, és abban az időben futott be az apja mint ügyvéd, így el kellett költözniük. Elment, és azóta se beszélünk. Én is elköltöztem, a fősuli miatt, így teljesen elveszítettük egymást.
Eme nagy vallás után rám fért egy ölelés, amit meg is kaptam.
- Dobjuk fel a hangulatot egy kis hullámvasúttal. - mondja Justin.
- Be fogok hányni..
- Nyugi, nem dobom ki a popcornos zacskót. - kacsint rám majd elnevetjük magunkat.
***
Estére érünk haza, Jus megint itt alszik.
- Csókolom! - köszönök Cam bácsinak.
- Szervusztok! Meséljétek, hogy éreztétek magatokat?
- Jól...sőt remekül! És ön? - kérdem.
- Hasogat a fejem és nincs étvágyam. De megvagyok.
- Holnap visszamegyünk az orvoshoz, és nincs kifogás. Rendben?
- Rendben..
- Elkísérjelek titeket? - kérdi tőlem Justin.
- Gyere, fiam! - mondja Cameron bácsi hatalmas mosollyal. - Kértek vacsorát?
- Igen az jól esne... - mondom.
Míg Cam bácsi a konyhában ügyködik, mi felmegyünk az emeletre.
- Szerinted minden rendben lesz? - nézek Justinra ijedt szemekkel.
- Nagyon remélem.
***
Alváshoz készülődve (épp fogat mosok) újra gondolkodóba esek.
Senkinek nem nyíltam meg még így, mint Jusnak. Vajon jó ötlet volt ennyire kiteríteni a lapjaimat? Meg kell bízzak benne, hisz egy kapcsolat alapja a bizalom. Mit gondolhat rólam most? Megcsókoltam a legjobb barátnőm vőlegényét, akivel nem is terveztem együtt lenni. Mi a legjobb szó? A szajha?
Emiatt pedig egy űr tátong a lelkembe, amit talán sose lehet betölteni.
Ha egyszer lesz egy lányom, nem szeretném ha rám hasonlítana. Ebben legalább is ne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése